A kártérítés általános szabályai

A jogi felelősség intézménye általános társadalmi kategória, némileg leegyszerűsítve a társadalom védekezése a társadalmi érdekkel ellentétes helyzetekkel és magatartásokkal szemben. A polgári jogi felelősség ezen kategórián belül speciális helyet foglal el. Akkor kerül sor ezen felelősségi szabályok alkalmazására, ha a társadalmi érdekekkel ellentétes magatartás valamilyen vagyoni hátrányban, más szóval károkozásban nyilvánul meg. 

A polgári jogi felelősségi szabályok elsődleges célja, hogy helyreállítsa a jogsértést megelőző állapotot azáltal, hogy a károkozásért felelős személyt kártérítésre kötelezi. Természetesen ezen szankció alkalmazásának van visszatartó ereje is, hiszen a kártérítés megfizetése a károkozó oldalán olyan hátrányos anyagi következményekkel jár, amely nyilvánvalóan visszatartja őt és másokat is hasonló károkozó magatartás tanúsításától. Ugyanakkor nyilvánvalóan a polgári jogban – szemben a büntetőjoggal – a reparáció az elsődleges a büntetéssel, a visszatartással szemben. Ez tükröződik abban a főszabályban is, miszerint függetlenül attól, hogy a károkozó milyen súlyú jogsértést követett el, a teljes kárt meg kell térítenie.

A kártérítés alapszabálya szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 339. § (1) bekezdés). Eszerint mindenki köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amivel másnak kárt okoz. A „mindenkin” nem csupán a természetes személyeket kell érteni, hiszen jogi személy illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet is okozhat kárt. Lényeges viszont, hogy a kárt másnak kell okozni. A saját magának okozott kárért senki sem tartozik felelősséggel. Egy konkrét jogesetben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy egyazon tulajdonos két gépjárművének összeütközése esetében a károkozó saját magának okozta a kárt, így jogi felelősség hiányában a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás alapján a biztosító nem köteles helytállni.

A polgári jogi felelősség szükségképpeni eleme a károkozó magatartás jogellenessége. Általános alapelv, hogy minden károkozás jogellenes, kivéve, ha azt jogszabályi rendelkezés zárja ki. Ilyen eset lehet pl. a jogos védelem, a szükséghelyzet, vagy a sértett beleegyezése a károkozásba. Ezeket az eseteket egy későbbi cikkünkben részletesen tárgyaljuk. Kártérítési felelősségről csak akkor beszélhetünk, ha kár következett be.

A polgári jogi felelősség ún. eredménykötelem, tehát csak akkor áll be, ha valamilyen hátrányos eredmény következett be. Pusztán a károkozási szándékot a polgári jog nem szankcionálja. Kárként jelentkezhet a károsult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés (pl. a balesetben a gépkocsi totálkárossá válik), az elmaradt haszon (az említett gépkocsi kiesik a vállalkozásból, és azzal hosszabb rövidebb ideig nem lehet fuvarozást végezni, ezáltal bevétel kiesés jelentkezik) valamint a kár elhárításához vagy enyhítéséhez szükséges költség (az említett gépkocsi pótlására akárosult járművet bérel). Fontos eleme a felelősségnek a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggés.

A gyakorlatban gyakran okoz nehézséget az okozati összefüggés helyes megítélése, hiszen egy adott következménynek számos oka lehet, amelyek közül nem biztos, hogy mindegyik lényeges a felelősség szempontjából. Emiatt a túl távoli vagy túl közvetett okozati összefüggést a bírói gyakorlat általában figyelmen kívül hagyja.

Egy iskolapéldában az elmebetegségben szenvedő páciens megszökik az egészségügyi intézményből, jegy nélkül vonatra száll, majd amikor a kalauz emiatt leszállítja elkeseredésében a vonat alá veti magát. Az egészségügyi intézmény kétségkívül mulasztást követett el, amikor lehetővé tette, hogy a beteg megszökjön az intézményből. Az is vitán felül áll, hogy ez a magatartás jogellenes, illetőleg a beteg halálával a kár is bekövetkezett. Ugyanakkor az események láncolatában a halálos eredmény és a kórház mulasztása egyfelől rendkívül távoli kapcsolatban van egymással, másfelől meglehetősen erőltetett lenne azt állítani, hogy a beteg halálának közvetlen oka az említett mulasztás lenne.

A fenti tényezőket – nevezetesen a jogellenes károkozó magatartást vagy mulasztást, a kárt beleértve annak összegszerűségét is valamint a kettő közötti okozati összefüggést– egy esetleges kártérítési perben a károsultnak kell bizonyítania, Bármelyik előfeltétel bizonyítatlansága a kereset elutasítását eredményezi. Amennyiben a károsult sikeresen bizonyította a fentieket, úgy a károkozó megkísérelheti bizonyítani azt, hogy őt vétkesség nem terheli, vagyis úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A magyar polgári jogi felelősség tehát az ugynevezett kimentéses bizonyítás talaján áll, vagyis nem a károsultnak kell bizonyítania a károkozó vétkességét, hanem a károkozónak annak hiányát. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a bizonyítás sikertelensége a károsult pernyeréséhez vezet.

A vétkesség fogalmánál a magyar polgári jog felelősség az általános elvárhatóság mértékét alkalmazza, ugyanakkor igyekszik ezen objektív mértéket némileg a konkrét esetre vonatkoztatni. Az „általában” kitétel arra utal, hogy a jog bizonyos általános magatartást kíván meg mindenkitől. Ez az általános elvárhatóság nem függ az adott személy képességeitől, adottságaitól. Ha valaki a közlekedésben részt vesz, akkor függetlenül attól, hogy milyen gépjárművezetői adottságokkal és gyakorlattal rendelkezik, elvárható tőle a közlekedési szabályok betartása. 

Ha valaki nem adja meg az elsőbbséget, akkor aligha hivatkozhat arra, hogy nem rendelkezik megfelelő vezetői rutinnal. Ugyanakkor az „adott helyzetben” kitétel ezen objektív mércét némileg szubjektívvé teszi. Nyilvánvaló, hogy az adott helyzetben más magatartás várható el egy szakembertől, mint egy teljesen laikus személytől.

Egy balesetben sérült személy elsősegélyben részesítése esetén nem mindegy, hogy a segítséget nyújtó rendelkezik-e egészségügyi, vagy esetleg orvosi képzettséggel. Nyilvánvaló, hogy minél magasabb képesítéssel rendelkezik valaki, ebben az adott helyzetben annál több várható el tőle, így a részéről elkövetett kisebb hiba vagy mulasztás is könnyebben eredményezheti a kártérítési felelősségét, mint egy laikusé. 

Bár korábban szóltunk arról, hogy főszabályként a polgári jogi felelősség a teljes kártérítés alapján áll, azonban különös méltánylást érdemlő körülmények alapján a bíróság a kárért felelős személyt a felelősség alól részben mentesítheti (Ptk. 339. § (2) bekezdés).

Ezen szabály alkalmazására nyilvánvalóan csak akkor kerülhet sor, ha a károkozó vétkessége igen enyhe fokú, ugyanakkor a bekövetkezett kár rendkívül nagy összegű. Ugyanakkor még ez is meglehetősen méltánytalan eredményhez vezet, hiszen a vétlen károsult ez esetben saját maga kell, hogy viselje kárának egy részét. Talán emiatt is, de a bíróságok rendkívül korlátozottan alkalmazzák az idézett szabályt.