Kártérítés módja és mértéke

2011. szeptember 10., szombat - kategória: Kötelező biztosítás hírek

A kártérítés módja

A kártérítés egyik fontos – talán legfontosabb – célja a sérült jogrend, a károsult megsértett érdekei helyreállítása, szakkifejezéssel a reparáció.

Ennek megfelelően a kárért felelős személy köteles a károkozás előtti eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni (Ptk. 355. § (1) bekezdés).

Ez a rendelkezés a kártérítés általános alapelvét határozza meg, amit leegyszerűsítve úgy lehet megfogalmazni, hogy a kárért felelős személy köteles a károsultat olyan helyzetbe hozni, mintha a károkozás meg sem történt volna.

A vagyoni jellegű károknál ez az alapelv viszonylag egyszerűen érvényesíthető a gyakorlatban. A károkozó hibájából leégett házat a károkozó köteles eredeti állapotában helyreállítani, vagy annak helyreállításához szükséges pénzt a károsultnak kifizetni. A károkozó köteles az  általa megrongált gépkocsit megjavítani, vagy a javítási számlát kifizetni.

Bonyolultabb a helyzet a pénzben nem vagy nehezen kifejezhető károk esetében. Ez főként a súlyosabb személyi sérüléssel járó károkozások vonatkozásában jelenthet gondot, amikor az eredeti állapot nem állítható vissza, a sérült maradandó egészségkárosodást szenvedett. A gyakorlat ilyenkor is törekszik a teljes jóvátétel elvének érvényesítésére, azonban – ahogy azt későbbi cikkeinkben részletesen elemezni fogjuk – igen nehéz összegszerűen meghatározni azt, hogy egy adott maradandó sérülés vagy egészségkárosodás esetén milyen mértékű kártérítés alkalmas a teljes jóvátételre.

Amennyiben az eredeti állapot helyreállítása helyett a kár megtérítésére kerül sor, akkor a kárt rendszerint pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. Ez utóbbi különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként rendelkezésére áll (Ptk. 355. § (2) bekezdés). Ha például az autószalon alkalmazottja a vadonatúj autót próbaút során totálkárosra töri, akkor indokolt lehet az autószalon részéről egy ugyanolyan típusú, felszereltségű és állapotú másik gépkocsi felajánlása kártérítésként az autó árának kifizetése helyett.

Bizonyos rendszeresen visszatérően jelentkező károk megtérítésére járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni (Ptk. 355. § (3) bekezdés). A járadék megállapítása esetén annak összegét a károkozónak rendszeresen, meghatározott gyakorisággal – általában havonta – kell megfizetni a károsult részére a járadék jogcímére tekintettel bizonyos határidőig, vagy a károsult élete végéig véghatáridő nélkül. A károsult keresetveszteségét pl. általában nyugdíjkorhatárának betöltéséig kell megfizetni, hiszen alaposan feltételezhető, hogy a károsult eddig az időpontig dolgozott volna, ha nem következik be a káresemény. A járadék címén megállapítható egyes speciális kárfajtákról későbbi cikkeinkben részletesen írunk.

Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beálló értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges (Ptk. 255. § (4) bekezdés). Ez a rendelkezés a megítélhető kárfajtákat határozza meg. Magától értetődő, hogy a károsult vagyonában beállt értékcsökkenést meg kell téríteni.

Amennyiben a károkozás folytán a károkozó tulajdonát képező vagyontárgy megsemmisül, elveszik vagy megrongálódik, úgy a károsult tényleges káráról beszélünk. A károkozó nyilvánvalóan felelősséggel tartozik az általa okozott balesetben totálkárossá vált gépkocsi pótlásának költségeiért, és meg kell fizetnie egy ugyanolyan típusú, korú és állapotú gépkocsi ellenértékét. Meg kell azonban téríteni ezen túlmenően a károsult elmaradt vagyoni előnyét is. Ha az említett gépkocsit a károsult taxizásra vagy árufuvarozásra használta, és a jármű kiesése miatt nála jövedelem kiesés jelentkezik, úgy a károkozótól ez utóbbi megtérítését is követelheti.

Megtérítendő továbbá az a kárpótlás vagy költség, amely a károkozás következményeinek csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A balesetben fél lábát elvesztő sérült joggal követelheti az elvesztett lábának pótlására szolgáló művégtag beszerzésének költségeit, mint ahogy a tolókocsiba kényszerült sérült is meglévő lakásának megfelelő átalakítása, akadálymentesítése költségeit.

Ezek a költségek kétséget kizáróan az elszenvedett hátrányok csökkentéséhez járulnak hozzá. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben a művégtag beszerzése illetve a lakás átalakítása nem helyezi még megközelítőleg sem ugyanabba az állapotba a sérülte, mint amilyenben a károkozás előtt volt.

Ebből következően a károkozónak a fenti költségek megtérítésén túlmenően az elszenvedett hátránnyal arányos kárpótlást is kell fizetnie. Ennek a kárpótlásnak a legfontosabb eszköze a nem vagyoni kár jogintézménye.

Hozzászólások (0)

Szóljon hozzá!

Ön most vendégként fog hozzászólni. A hozzászólások automatikusan megjelennek, de moderátoraink módosíthatják-törölhetik azokat, amennyiben a hozzászólás sértő vagy nem a cikkhez kapcsolódik. Az alábbi közösségi fiókokkal be is tud jelentkezni:

Joomla SEF URLs by Artio